Ma, ahogy a szokásos bevásárló körutunkra indultunk a lányokkal, épp a házunk előtt akartunk átkelni az úttesten, amikor robogóján felénk kanyarodott egy furcsa fickó, akit már többször láttam errefelé.
Magamtól biztosan nem kezdeményeztem volna vele beszélgetést, de pillanatok alatt szertefoszlott minden - a külsőségek alapján alkotott - előítéletem, ahogy szóba elegyedett velünk (egy ideje alapvető mérceként az működik bennem, hogy aki a gyerekeimmel kedves, rossz ember nem lehet). A lányok mostanában a "hogy hívnak benneteket" kérdésre - mintha meg se hallanák-, általában nem válaszolnak, de most igen, sőt még a "ti ikrek vagytok" rájuk csodálkozást se engedték el a fülük mellett. Megjegyezte, hogy neki is volt ikertestvére, aki már meghalt. Négyévesnek tippelte őket, de mondtam, hogy ugyan nagyon magasak és okosak, de még csak a hármat töltötték be. Mire ő, hogy "nagyon szeretem a kis madarakat, a kis állatokat és a kis gyerekeket", és mosolygott.
Ezt a pár perces, igen kellemes, az egész napomat szebbé tevő beszélgetést lezárandó, búcsúzásképpen ezt mondta: "Katus Ferenc voltam, író, most jelent meg a regényem Toronyváros címmel, nem olvasott róla a Hírlapban?". Hát jól kikerekedtek a szemeim (helyi lapot nem olvasok), első meglepetésemből ocsúdva, annyit kérdeztem, hogy valós eseményeken vagy fikción alapul-e, mire mondta, hogy ez utóbbi...és integetve elhajtott.
Ahogy hazaértem, beütöttem a "gugli"-ba a nevét, akkor találtam ezt a cikket, ha legközelebb találkozunk, rendelek egy példányt!
Szép estét és hasonlóan izgalmas találkozásokat mindenkinek!
http://duol.hu/dunaujvaros/mitoszregeny-szuletett-1589404
