Virág(zás) III. - Avagy a tulipán dicsérete 2.

Ebben a bejegyzésben beszéljenek helyettem a képek, egyetlen információt szeretnék csak megosztani, a két gyönyörű kompozícióhoz felhasznált tulipán becsületes, pontosabban fantázia neve: Garden Party. :)

Nagyon kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Szeretettel: Szmocska

Virág(zás) II. - Avagy a tulipán dicsérete 1.

Tartózkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek

Megemésztő tüze bánt.

Te lehetsz írja sebemnek,

Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása

Eleven hajnali tűz,

Ajakid harmatozása

Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,

Szeretőd amire kért:

Ezer ambrózia csókkal

Fizetek válaszodért.

1803

Ha van középiskolai memoriter, amire emlékszem, az Csokonai verse, ami annyira dallamos, hogy egy életre bekúszik az ember agytekervényeibe.

Elkészültek a múlt heti tulipános képek...két összeállítást kaptam Gabitól, az egyik szebb volt, mint a másik...úgy döntöttem, hogy két külön bejegyzést szentelek nekik, mert egyszerűen nem tudok betelni velük, és szeretnék minden képet megmutatni...

Ahogy a tulipános képekkel foglalkoztam, nézelődtem egy kicsit az interneten, így jöjjön pár apró információ morzsa a teljesség igénye nélkül, amik megragadtak.

Származás:

A tulipán a legősibb motívumaink közé tartozik, de ahogy a Wikipediában és Bálint gazdánál is olvashatjuk, a tulipán a hiedelmekkel szemben nem ősi magyar virág, hanem eredetileg feltehetően keletről, Perzsiából, a neve pedig az alakjára utaló tuliban, magyarul turbán szóból származik.

Nyelvemlékeinkben a tulipán szó először a XVII. század 40-es éveiben fordul elő. Az említett század a tulipán elterjedésének ideje, amikor is Európa szerte megismerték és -szerették, ekkor lobbant fel Hollandiában is a tulipán imádat, családok gazdagodtak meg és mentek tönkre benne, hihetetlen áldozatokat hoztak a fekete tulipán nemesítéséért, de mindhiába, mert ahogy aranyat, úgy fekete tulipánt se tudtak előállítani.

Jelkép:

Abban a különböző források egyet értenek, hogy a népművészetben alapvetően a nőiség szimbóluma, melynek különböző színű és formájú megjelenési alakzatai alapján levezethető egy nő teljes életútja...

A tulipán, mint motívum elnevezése "tulipánt", vagyis egy betűvel több, mint a virág neve.

Nevelés:

A hagymákat még szeptemberben, októberben kell elültetni, leginkább napos helyen, homokos, laza talajban érzik jól magukat. Az elvirágzást követően érdemes lecsípni a virágszár csúcsát, ezzel megkímélve a növényt attól, hogy a magvak kifejlesztésére tápanyagot használjon. A hagymákat célszerű három évente felszedni és újratelepíteni.

A tulipán hagyma hajtatható is. Ha szeptemberben cserépbe ültetjük, és árnyékos védett helyen a szabadban tartjuk, majd januárban bevisszük egy világos szobába, ahol kezdetben 8-12 °C van, majd a hőmérsékletet 18-20 °C-ra emeljük, remélhetőleg hamarosan virágba borulnak növényeink. (Idén ősszel kipróbálom.)

A képek:
(Annyi technikai jellegű információt szeretnék még közölni, hogy két egymás utáni napon is fotóztam, így az elején levő képeken még bimbósabb, míg a második felénél már egy nappal kinyíltabb volt a csokor.)

Azt hiszem érezhető, hogy nagyon szeretem a tulipánt...és aki idáig eljutott, az jutalmul meglesheti, hogy milyen a másik kompozíció sziluettje:

Mosolygós napot kívánok Mindenkinek!

Szeretettel: Szmocska...

A nyár ígérete...

Ugyan vigasztalhatatlanul esik odakint, és az előrejelzés szerint még vagy egy hétig így is marad...de idebent süt a nap, tavasz van, sőt inkább nyár...ennek örömére szeretném megosztani, hogy mi került ma az asztalunkra ebédidőben...ezzel csitítva egy kicsit a gasztronómia, mint művészet iránti vágyakozásomat. Továbbra is fenntartom, hogy nem szeretnék gasztrobloggerkedni, de jó néha egy kicsit idegen vizeken evezni...

Általában abból szoktam főzni, amink itthon van, élvezem, hogy a hűtőbe és a spájzba benézve, elkezd zakatolni az agyam, szárnyalni a képzeletem, hogy mi is legyen a mai napi betevőnk (szinte minden nap frisset főzök, de hétvégeken úrinő vagyok, mert olyankor Tamás éli ki a főzés iránti szenvedélyét).

Ma adott volt némi hétvégi főzéshez fel nem használt csirkemell, találtam egy üveg bio paradicsomos, sajtos pestot, így rögtön összeállt a hús és az ő lelke.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni a biovilágba, ha tehetjük, de ésszerűségi és gazdasági okokból, nem elborult agyúan és kizárólagosan, bio termékeket veszünk, sokszor a környező üzletek közeli lejárat miatt leértékelt áruit. Engem (Tamással ellentétben :) kicsit sem zavar a tartós élelmiszerek szavatosságának pár nappal való lejárta, annál inkább a mérhetetlen mennyiségben belénk tömni szánt ízfokozó, mindenfélét szabályozó anyagok, vegyszerek jelenléte. Így szinte sohasem használunk kész vagy félkész ételeket. Persze néha "bűnözünk", és lecsúszik némi junk food is.

Szóval felszeleteltem a húst, és mindkét oldalát bekentem pestoval, aminek már az illata is fantasztikus volt. Aztán egy kis olajat, de nem sokat, mert a pestoban is van olívaolaj, öntöttem egy serpenyőbe, belehelyeztem minden lapos és megkent darabot, és egy kis vízzel felöntve alágyújtottam. Egy dologra kell figyelni: a pesto hajlamos odakapni, így érdemes kisebb lángon sütni, és forgatni.

Jöhet a köret, mivel a spájzba lépve, szinte rám borult egy kisebb szekérnyi Omega 3 bio tönköly száraztészta (mert, ha valami akciós, nem lehet neki ellenállni, legalábbis nem szeretek), így nem is gondolkodtam tovább, paradicsomos széles metélt lett a befutó. Ehhez elővettem egy üveg, általam tavaly befőzött, darabolt paradicsomot, ebbe fokhagymát, egy csipet kertünkből származó lila hagymát, annál nagyobb adag, szintén frissen szedett oregánót, és egy-egy csipet szárított bazsalikomot és kakukkfüvet tettem. Hagytam, hogy összeérjenek az ízek, addig kifőztem egy adag metéltet, és végül egyesítettem őket.

Mivel alapvetően a lányokkal töltöm a napjaim, jelenleg a praktikum jegyében, a gyors és egyszerű ebédeket részesítjük előnyben, de kicsit sem szeretnék a minőségből a gyorsaság oltárán áldozni, mert osztom azt a bölcsességet, hogy amit eszünk, azzá leszünk...

A mai ebédre mindhárom ítésztől 10 pontot kaptam. :)

Jöjjön mementóul még egy kép, mert egy falat sem maradt belőle:

Ahogy a számban összeolvadtak ezek a nyári ízek, áthatott az örök körforgás érzése, és az öröm, hogy mindjárt ismét nyár van, a paradicsom palántákat már elültettem a kis kertemben (idén saját magam csíráztattam őket, a tavaly bevált fajtákról leszedett és gondosan megtisztított, -szárított magokról, szinte mind ki is kelt), és jó, hogy pont a nagy esőzések előtt kerültek a földbe, a Természet jó anya...